Amiről írni szeretnék önöknek, annak lényegi tartalma a macskák tenyésztésből való kivonása, pontosabban ivartalanítása, majd új család keresése számára. A szeretet szemszögéből szeretném megvilágítani ezt a témát. 

Amit a két legfontosabb tényezőnek tartok, egy állományom belül, az a béke, és a harmónia megléte. Az, hogy szeretett állataink egymással, és velünk egyaránt, békeségben és nyugalomban éljenek. Miért fontos ez? Cicáink egészsége érdekében elengedhetetlen az, hogy pozitív, és ingergazdag környezet vegye őket körül. Nem csak az állomány felnőtt tagjai számára, ha nem leendő utódaik érdekében is, fontosak mind ezek. Nem tudom eleget és elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire szenzitív lények a macskák a környezet ingereire. http://maine-coon.hu/hu/Cikk/Maine-Coon-macskak-kommunikacioja Akinek van macskája, ezekkel tisztába van. Bármilyen stressz helyzetre (miképpen mi emberek is), főleg olyanra, ami tartósan körülveszi őket, mint stresszor, betegséggel reagálnak. Test-lélek-szellem. Őket is ez az egység jellemez, akárcsak minket.

A zsúfolt tartás, azaz több cica együttes, egy térben tartása, nem megfelelő m2-en, hatalmas stressz forrás egy macskának. Nem falka állatok! Nem érzik jól magukat „tömegben”, sem szobában, sem kifutóban. Ami pedig még ennél is fontosabb, fertőző betegségek meleg ágya, több cica együttes tartása.  Egyszerűen szélmalomharc őket kikezelni, bármilyen, protozonból (giardia, atka, kokcídia, trichomonas, férgek, gomba) , bakteriális, vírusos eredetű problémából, ha túl sokan vannak egy helyen.

Ha, mind ezekkel tisztában vagyunk, mi tenyésztők, miért nem dolgozunk csak 2-3 cicával? Erről már írtam előző cikkemben. http://maine-coon.hu/hu/Cikk/Elado-az-Egesz-Vilag

 A válasz nagyon egyszerű, megfelelő egyedszám nélkül, illetve populáció dinamikai egyensúly nélkül, nincs érdemleges tenyésztői munka. Egyszerű példával szeretném szemléltetni, mit értek ez alatt. Ha csak a külső jegyeket vesszük górcső alá, sokszor 2-3 generációra is szükség van ahhoz, hogy a cica külsején változtatni tudjunk. Ahhoz, hogy mindenkinek legyen párja, és ne legyen rokon pároztatás, illetve génállományban gazdag Egyedekkel tudjunk dolgozni és fejlődni, ezekhez több cica (sok cica) szükségeltetik. Ha mindig ugyanazokkal a párosításokkal, illetve Egyedekkel dolgozunk, sem a fajta külleme, sem egészsége fejlődni nem fog tudni. Tehát, nem végezhetünk 4-5 cicával tenyésztést (családiasan sem) , csak szaporítást.

Ami, pedig a szeretetet illeti. Tenyésztő vagyok, immáron 7. éve, sok macskával, 0-24 órát, reggeltől estig velük töltök, és ők velem. Ezért, azt gondolom, hitelesen tudok nyilatkozni ebben a témában. Hitelesen és őszintén. Ha, a szívemre teszem a kezem, és a tőlem megszokható őszinteséggel, és nyitottsággal kell nyilatkoznom ebben a témában, akkor nem, nem lehet bizonyos létszám felett, megfelelő törődést nyújtani ezeknek az állatoknak. Most biztosan nagyon sok kedves kollegám, felhördül soraimon, amit meg értek, hiszen az igazság sokszor fájdalmas. Azaz, soha az életbe nem fog egy tenyészetben élő macska annyi szeretete és törődést kapni, mint annál a gazdinál, akinek 1-2-3 cica van. Ahol, a gazdi maximális figyelmét egyetlen, avagy több házikedvence köti le. Ahol ivartalanítottként az ágyban alhatnak a kandúrok. Mely tenyésztő alszik együtt, egy ágyban, avagy heverészik órákat egy kanapén, szeretett kandúrjával? Egyik sem! Ennek nagyon egyszerű oka van. Az ivar érett kandúr, jelöl (spriccel) folyamatosan, és egy szabályos tenyészet hálószobáját, a szoptatós mama cica foglalja el kölykeivel. Imígyen, az együtt alvás tenyésztben, kandúr cicákkal kivitelezhetetlen és kártékony. A nőstények, mamacicák, illetve a véletlen párzások elkerülése érdekében, a kandúrok teljesen külön, elszeparálva élnek. Van ahol kifutóban, van ahol külön szobában. Náluk a kandúrok rezidenciája (kifutója) a nőstény szobánk mellett van, semmivel nem kapnak kevesebb törődést, mint ahol szobában vannak „elzárva”. Ugyanannyi időt töltök velük, takarítom, almozom, ha betegség van, kezelem őket, simogatom kandúrkáimat, pontosan ugyanannyi időt, mint a szobában lakó tenyészetekben. Annyival jobbnak látom saját tenyészetemben a helyzetet, hogy sokkal nagyobb mozgástér áll rendelkezésükre cicáimnak, és ingergazdagabb, mint más (szobás) tenyészetben.

A témám lényege, viszont nem kifutó vs. szobatartás, egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a másik. Ami lényeges, az a napi szeretet, törődés mennyisége, amit ezek a cicák megkaphatnak. Ami, meg sem közelítheti azt, amit egy kedvenc gazditól megkapnak ezek az állatok. így nem pusztán azt gondolom, hogy igyekezni kell minél kevesebb ideig tenyészetben tartani egy állatot, főleg kandúr macskát, ha nem meggyőződésem, hogy az igazi szeretet alap ismérve, az, ha félre tudjuk tenni önös érdekeinket és kizárólag állataink érdekeit tartjuk szem elött, illetve tenyészet esetében az állomány érdekeit.

Ezért úgy érzem, 1-2 ivartalanított cicát leszámítva, nem állatszerető magatartás tenyészetben tartani, ivartalanított cicákat (ivarosan még rosszabb). Ezáltal felhalmozni a macskákat egy tenyészetben a végtelenségig. Megérdemlik ők is, hogy egyedüli, elkényeztetett társai legyenek egy csodálatos családnak, gazdinak.

Ami pedig engem illet, fáj, sokszor évekig a búcsú, de kárpótol miden egyes szeretetteljes fotó, amit egykori tenyész cicámról kapok, második tulajdonosától, gazdijától. Ha tudok róla, akár minden nap, hogy jó helyen van és szeretetben, melegség tölti el szívem, lelkem.

Ami pedig az extrém eseteket illeti, és számomra a legfájdalmasabb döntéseket is. Amikor azért kell megválnom cicámtól, mert látom, hogy szenved állományom többi macskája miatt. Hol alárendelt, hol fölérendelt viselkedése bontja meg tenyészetünk harmonikus légkörét. Bármikor bekövetkezhet, az, hogy konfrontálodik 1-2 cica egymással, de ha ez a konfrontáció tartósan fenn áll, és a cica képtelen beilleszkedni a közösségbe, vagy képtelen vagyok én, visszaintegrálni őt a konfliktus után, akkor meg kell hoznom azt a kegyetlen és fájdalmas döntést, hogy mennie kell. Akkor is, ha az egyik legkedvesebb cicámról van szó. Ilyen volt számomra Bamby cicám is. Teljesen alárendelte magát a kandúroknak, akikkel nagyon sok verekedése és konfliktusa volt, a másik esetem Jiggyvel, aki Bamby ellentéte. Jiggy annyira domináns cica volt, hogy folyamatosan generálta a konfliktusokat kandúrjaim között. Mind két eset nagyon szélsőséges, de megesik egy tenyészetben. Nőstények között is sajnos. Felmerülhet olvasóban az a kérdés, hogy akkor miért nem különítjük el a problémás cicát, és tartjuk elkülönítve tenyészetünkben….

Normális állattartás lenne ez önök szerint? Elkülönítve, magányosan éljen egy macska, elzárva tőlem és a többi cicámtól, ingerszegényen élete végéig? Hiszen, nem biztosíthatom számára egyik szobánkat sem, a véletlen párzások elkerülése érdekében. Ami pedig az igazsághoz hozzá tartozik, nem házban kellene akkor élnem, ha nem egy 30 szobás kastélyban. 

Ami pedig a szeretetet illeti: Mi a különbség önök szerint, a valódi szeretet, és a majomszeretet között? Ki az, aki igazán szeretni tud, tenyésztőként? Mind ezek megválaszolását, önökre bízom.

Egy idézettel zárnám soraimat;

"Sokan azt gondolják, hogy akkor szeretnek valakit, ha ragaszkodnak hozzá, holott a szeretetben semmi ragaszkodás nincs. Ha ragaszkodás nélkül, megengedően szeretsz, akkor a legtöbbet adod a szerettednek: a szabadságot. " Ara Rauch

Köszönettel,

Szabó Krisztina

Maine Coon Tenyésztő

Copyright ©: Shelly's Dream Maine Coon tenyészet (A szerzői jog lényegét tekintve kizárólagos tulajdonjog)